A blog azért jött létre, mert bár felgyorsult világunkban egyre inkább az automatizmusokra vagyunk utalva, azért lássuk be, nem mindig jó az, hogy visz magával az a bizonyos ár. És mi csak tehetetlenül sodródunk, várva sorsunk beteljesülését. Az átlagember nem is nagyon akarna ezen változtatni (hozzáteszem, nem is lehet), sőt, nem is érdekli az a tény, hogy ő most bizony kőkeményen egy folyamat, egy rendszer része. Ezt a rendszert azonban nem ő alakítja, hanem a rendszer alakítja őt. Aki egyszer kiesik ebből a rendszerből, borzasztó nehezen fogadja be újra. A rendszernek nagyon komoly személyiségmódosító hatása van, aki nem megfelelő az adott feladatkör elvégzésére, egész egyszerűen nem kerül be ebbe a körforgásba. A cél viszont kétségtelenül az, hogy mindenki bekerüljön. Hogy miért? A napi megélhetés, szocializálódás (amibe ugyanúgy beletartozik az ápoltság, mint az általános viselkedésformák), a tűréshatár mind-mind ennek a végeláthatatlan elvárás-kavalkádnak a részei. Nem tudunk mindennek megfelelni egyszerre, így optimalizálni kell magunkat, olyan alapvető dolgokban való megfelelésre kell kizárólag törekedni, ami segít, hogy előremozduljunk a társadalom képzeletbeli szamárlétráján. Amin minél magasabban áll valaki, annál nagyobb tekintélye lesz a többi taggal szemben.
Írásaimban megpróbálok rávilágítani az alapvető mechanizmusokra, természetesen saját tapasztalataimból táplálkozva. Ezt nem kell szentírásként kezelni senkinek sem, hiszen csak az egyéni véleményem vetülete, mindennapi dolgokra vonatkoztatva.
