Most minden tudományos magyarázatot megpróbálok kiszorítani ebből a postból, nem térnék ki a kémiai, illetve egyéb más folyamatokra, amiket a szenvedélyek okoznak.
Hogy mire is gondolunk, amikor káros, vagy épp nem káros szenvedélyről beszélünk?
A mindennapi életben számos olyan dolog van, amit kötelezettségünkként muszáj megcsinálni. Napi, heti, havi, éves szinten. Ezt nem mi választjuk, meg KELL csinálni. Ahhoz, hogy ebbe ne betegedjünk bele lelkileg, minden embernek szüksége van egyéb tevékenységekre, amik kizökkentik ebből a mókuskerékből.
Reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni. Elmegyünk, mert el kell mennünk. Ha nem mennénk, nem lenne pénzünk, nem tudnánk teljesíteni az egyéb kötelezettségeket. Befizetni a számlákat, fenntartani egy életszínvonalat, és a sort még folytathatnám is, de lényegtelen.
Amikor befejezzük a munkát, általában keresünk magunknak egy tevékenységet, aminek gyakorlása során gyorsan háttérbeszorítjuk a munkahelyi eseményeket, a stresszt, és mindazt a sérelemhalmazt ami a nap folyamán ért minket. Munkahelyen, utcán, egy dugóban, s a többi. Ezek a tevékenységek nagyon szerteágazók. Van, aki a munka utáni sörre esküszik, van, aki dohányzik, van, aki vásárol, van, aki egyszerűen TV-t néz, vagy sportol. Ezek mind olyan tevékenységek, amik felkészítenek arra, hogy a következő napot is ki kell bírni. Segítségükkel elülnek azok a felesleges, magas energiák, amik ketyegő bombaként vannak bennünk nap mint nap.
Sajnos vannak olyan esetek, amikor ezek a dolgok már nem elegek. Ritka az ilyen, de van. Ilyenkor huzamosabb ideig tartó terhelés mellett depresszió, különböző lelki problémák jelentkeznek, végül megbetegszik a delikvens. Ez lehet az örökös munkahelyi egrecíroztatás miatt, a pocsék magánélet miatt (bizonyos szinten ez is kötelezettség), a kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt, és még ezer más dolog miatt.
Asszem most is valami megfoghatatlan dolog megismerését, megismertetését tűztem ki célul, a poszt olyan lett, amilyen. Igazából nem is fontos, hogy értsük. Mint oly sok más, ez is megannyi apró részletből (néha értelmetlenből) tevődik össze.
Annyi biztos, az ember élete során szenved el veszteségeket. Egy családtag, ismerős, barát elvesztése, stb. Ahogy öregszünk, ezek a veszteségek egyre csak nőnek. Az élet velejárójaként.
Egy szó mint száz, ezek a pótcselekvések, amiket úgymond felejtésre használunk, meghatározó részei az életünknek. Nélkülük nem tudnánk létezni, kötelezettségeket vállalni. Egyfajta dopping, ami átsegít a szürke hétköznapok monotóniáján.
